Funktasztikus: Ha egy ilyen kis ország ennyire bezárkózik, abból csak hátramenetel lehet

Megosztás

Az önmagát tüntető, büntető, betűvetőként aposztrofáló Funktasztikus, vagyis Csató Adorján a magyar hiphop szcéna legpolitikusabb alakja, aki szélsebesen pörgő szövegeiben tűéles kritikával illeti a NER-rendszert, illetve a magyar társadalmat. A ma is Mezőkövesden praktizáló rappert nem vakítja el a közszereplés pompája, nem láthatjuk újságok címlapján, sem pedig reggeli műsorok vakítóan fényes stúdióiban, mégis mindenki ismeri, aki kicsit is otthonosan mozog a rap világában. Saját megfogalmazása szerint a mélyben szárnyal, ennek ellenére sikerült bebizonyítania, hogy a NER-kritika igenis kelendő árucikk: a közelmúltban egyszerre két lemeze (Ízig-vérig, Rezonancia) is bearanyozódott. A borsodi művésszel Tállai András stadionjának árnyékában beszélgettünk.

A közismert rapperek többsége a fényűző és gondtalan életről szövegel, világmárkák logóival díszített ruhákban pózol. Te merőben más műfajt képviselsz.

Az én műfajom a társadalomkritikus, enyhén provokáló stílus. Olyan kérdéseket feszegetek, amivel nem nagyon foglalkoznak a popon, de még az underground zenén belül sem.

Egyáltalán nem vagyok az a gengszterrapper, autómárka emlegető típus, ezért sokan azt képzelik, hogy biztosan nagyon csóró vagyok. Szerintem pedig nem kell minden rappernek arról beszélnie, hogy A8-as, meg tudom is én, milyen Mercikkel járkál.  Sőt, én éppen ezt az életstílust szeretném kifigurázni. Szerintem itthon én képviselem a legeredetibb módon ezt a műfajt.

„A fiatalokban még látok reményt, de az idősebb korosztály szégyellje magát a rendszer miatt, amit a nyakunkra hozott…” – Fotó: Répási László

Ennek az eredetiségnek egyik fontos alkotóelemét képezik a rendszerkritikus szövegeid.

Magyarországon az elmúlt 10-12-15 évben olyan társadalmi változások következtek be, amikről szerintem bűn nem beszélnie egy rappernek. Az, amit ma Magyarországon rapszcénának nevezünk, valójában ugyanolyan kirakat, mint nagyjából az ellenzék a politikában: van, de minek?

Én a kilencvenes években szocializálódtam, amikor bejött az MTV (Music Television – a szerk.). Az volt a rapzene aranykora, az első nagy fellángolás. Sokkal szabadabb volt Magyarországon a légkör, sokkal több mindenről tudtunk beszélni. Például nem volt gáz, hogyha valaha olvastál már egy könyvet, ahogyan az sem, ha mélyebb gondolataid is vannak annál, mint amit egy 20 másodperces videóban össze lehetne foglalni.

A magyar társadalom hatalmasat változott az elmúlt 20-25 évben és egyáltalán nem pozitív irányba. Nagyon bezárkózó lett és rettentően idegengyűlölő, és itt nem csak a migránsokra gondolok, hanem bármire, ami külföldről jön. Jelenleg ezt tartom a legnagyobb problémának. Mert ha egy ilyen kis ország, ennyire bezárkózik, abból csak hátramenetel lehet.

A szólásszabadság hiánya is rendkívül elszomorít. Egy-egy mondatomat direkt félreértik, azt lehozza a királyi televízió, meg a szélsőjobboldal, de már közel sem abban a kontextusban, mint amiben én megfogalmaztam. Magyarországon kialakult egy olyan kormánypárti média, amit közmédiának nevezünk, de ez sokkal inkább egy hazugsággyár.

Szerinted mi az oka annak, hogy a hozzád hasonlóan másként gondolkodók egyre inkább a háttérbe húzódnak és nem hallatják a hangjukat?

Akik hosszútávon szeretnének valamilyen változást elérni és nem félnek a rendszernek nem tetsző kritikát megfogalmazni, azok hamar karaktergyilkosság áldozatai lesznek. Módszeresen aláaknázzák a karrierjét és az életét. Ahogyan esetemben is: különböző büntetőügyeket varrnak a nyakamba koholt vádak alapján. És erre mindig találnak olyan senkiháziakat, akik ezt szívesen megteszik. Bármire képesek.

„Adjon az isten fűthető gyepet, kéthetente masírozó békemenetet! Lehessen adómentesen pálinkát pancsolni. És drogellenes előadást tartson Deutsch Tomi!”

Szerinted hol rontottuk el?

A kilencvenes években, amikor tinédzser voltam, álmomban sem hittem volna, hogy Magyarország egyszer ilyen hely lesz. Hallottam arról, hogy milyen volt a hatvanas évek, láttam rengeteg filmet a kommunizmusról, a Rákosi-korszakról, nem gondoltam, hogy ez egyszer visszatérhet. És most visszatért.

Ez nem csak egy kormány, vagy egy párt hibája, hanem a magyar népé is, aki hagyta, hogy kialakuljon a nemzeti együttműködés rendszere és azt is hagyja, hogy a magyar gazdaságot, a forintot, a munkahelyeket, a művészetet, mindent tönkretegyenek. Mindez most történik és kimondhatatlanul szomorúan élem meg. Főleg azért, mert nem látok pozitív változást.

Az a nagy magyar-orosz barátság sem tetszik nekem, amit az elmúlt tíz évben kialakított a Fidesz. Az a nemzet, amelyik ’56-ban fellépett az idegen elnyomás ellen és a szabadságot választotta, mára egy csicska néppé vált.

A közelmúltban Funktasztikus egyszerre két lemeze (Ízig-vérig, Rezonancia) is bearanyozódott – Fotó: Répási László

Feltűnően kerülöd a reflektorfényt, de néha kivételt teszel. Például október 5-én, a budapesti pedagógus tüntetésen színpadra léptél.

Ez egy nemes ügy, ezért természetes volt, hogy elvállalom Molnár Áron meghívását, akinek nagyon kedvelem a kiállását ezekben a társadalmi kérdésekben.

A fiatalok részéről nagyon nagy lelkesedést tapasztaltam, végre olyasmit, ami számomra is reményt keltő. Igazán örültem, hogy ilyen hatalmas tömeg gyűlt össze és izgatottan léptem színpadra. Elnyomtam a Focializmus, a Horogkeresztények és az Északi prófécia című dalomat is. Számomra volt megtisztelő, hogy felléphettem ott.

Tehát nincs minden veszve?

Őszintén szólva a magyar jövővel kapcsolatban borúlátó vagyok, de az összetartással, illetve a fiatal generációban látott reménnyel még talán kezdhetünk valamit. Viszont az 50 feletti korosztály szégyellje magát, hogy ezt a rendszert a nyakunkra hozta.

Funktasztikus: B-A-Z (Video)

Iratkozzatok fel az új Youtube csatornámra. Kövessetek a Facebookon és az Instagramon is. https://www.facebook.com/funkfundamental https://www.instagram.com/funktasztikus A dal elérhető a nagyobb digitális platformokon. Kérlek, támogass egy letöltéssel.

Diszkográfia

1997 – Csak szavak

1998 – A táncparkett varázsa (Vol.1)

1999 – A táncparkett varázsa (Vol.2)

2000 – Funk N’ Stein és a Klikk – 139 Km

2001 – Da Flava család

2002 – Egy átlagos külvárosi történet

2002 – Kamikaze: Nomen est Omen (Nevében a végzete)

2003 – LTP

2005 – Kamikaze: Halálosan komolyan

2006 – Kamikaze: Tragikomédia

2009 – Jelentések Fanyarországról

2011 – Táncdalok, sanzonok, melodrámák

2014 – Tartsd lent!

2017 – Funktaszikus feat. Mr. Reco

2018 – Ízig-Vérig

2019 – Rezonancia, avagy a próféta alvilági zarándoklata (A titkos krónika)

Kapcsolódó cikkek